Éliás Ádám, gitáros Blue Cafe Band


Éliás Ádám, gitáros. Amikor benéztem az Abeton stúdió, B1 -es termébe, egy Fenix gitárt láttam. A hangszer gyönyörű volt. Azonban az igazi meglepetés akkor ért, amikor amikor Ádám kezében életre kelt az „eszköz”. Már nem a gitár volt a főszereplő, hanem a hihetetlen virtuozitás, zenei, hangszeres tudás, amit Ádám hozott. A Fenix, tényleg „csak” egy eszköz Ádám kezében, hogy elmesélje a gondolatait ezen a sajátos nyelven, amit gitározásnak hívnak.
Először is Ádám nagyon köszönöm a lehetőséget. Nem tudom mással kezdeni a beszélgetést, minthogy, hogyan tudod beosztani a tempót a gitározásodban, értem úgy, hogy a gyorsaság ne menjen a zenei hatás rovására?

Én is köszönöm a lehetőséget és a külön köszönöm Neked a méltatást! A muzsikálásban szerintem az a nagyszerű, ha 4-5 hangot sikerül úgy „megfogni”, hogy az bekerüljön a másik ember vérkeringésébe is. A szólóim felépítésekor igyekszem erre törekedni. Nem tartom magam kifejezetten sebesség-orientált muzsikusnak, nem is kedvelem azt a műfajt.

Akkor most ismerkedjünk meg Éliás Ádámmal!

Csornán születtem 1986-ban, azóta itt élek. Foglalkozásomat tekintve Mentőtiszt vagyok, az Országos Mentőszolgálatnál dolgozom. Az egészségügyi diplomám mellett újságírói diplomával is rendelkezem, de ezt a foglalkozást állandó jelleggel nem művelem. 14 éves korom óta gitározom. Rövid ideig jártam Alapi István győri kurzusára, de döntően autodidakta hangszeresnek tartom magamat. Szabadidőmben egészségügyi oktatással, vizsgáztatással és hobbielektronikával is foglalkozom. Menyasszonyommal 1 éve nyitottunk egy kicsi üzletet a belvárosban, így részben kereskedelmi területen is tevékenykedem.

A virtuozitás egy cél nálad, vagy egy bejegyzés, egy lehetőség a tudásod technikai palettáján?



Szerintem a virtuozitásra való törekvés alapvetően minden szólógitárosnak céljai közt kell, hogy szerepeljen. A művészet viszont abban rejlik, hogy milyen arányban adagold a technikát a játékodba, hol van az a határ, ahol a közönség élményként és nem pedig öncélú muzsikálásként éli meg a produkciót. 

Ádám, melyek azok a játék vagy zenei stílusok, melyek úgy igazán inspirálnak?

Alapvetően rockzenén nevelkedtem, de rengeteg műfajt kedvelek, nincs kifejezetten kedvenc stílusom. Nincs bálványozott gitárhősöm sem, de régóta nagyon közel áll a szívemhez Gary Moore, Mark Knopfler, George Lynch és Slash játéka. Improvizációk terén inkább a rock-blues világból merítek.

Kihagyhatatlan kérdés. Fenix gitár!

2009. vagy 2010. januárjában vettem Veszprém közelében…
A gitár eredetileg egy fehér 1989-es, japán vagy koreai gyártmányú Fenix Les Paul Custom, amit az évtizedek alatt elég jelentősen lestrapáltak. Több alkalommal leejtették, átfestették hitványabbnál-hitványabb módon, ócska lakkokkal. Az elektronikát szigetelőszalag fogtam össze, a binding itt-ott le volt szakadva. Akkor nem volt pénzem a felújításra, így az elektronikát rendbe tettem és így lelakva használtam 5-6 évig. Gondolkoztam egy eredeti Gibson megvásárlásán is, de úgy voltam vele, hogy olyanja mindenkinek lehet – csak anyagi kérdés – ilyen Fenix viszont csak nekem van ill. lesz. Összeraktam egy kis pénzt és 2016-ban felkerestem Sabbat kollégát, aki gitárfestéssel foglalkozik, ő vállalta a teljes felújítást. Azt gondolom, talán élete egyik legnagyobb kihívása volt a projekt. Kézzel kellett lecsiszolni azt a rettenetes vastag lakkréteget, hogy a fa kontúrja az eredeti maradjon. Rettenetes munka volt. Emellett a fogólapon a berakásokat is cseréltettem, itt egyedi méretekre kellett legyártatni az alapanyagot. A logónál hasonlóképpen. Mikor a csiszolás befejeződött, látszott, hogy nagyon jó anyagot használtak fel a készítéskor. Csodaszép mahagóni test, faragott jávor top, ragasztott mahagóni nyak – natúran is gyönyörű volt. Nitro finish-t kapott a hangszer, a hátuljára nagyon vékony réteg került, de a top sem vastag. Gotoh hardvereket kapott és Leosounds Classic Alnico II (vaxolatlan) pickupokat. Bundok terén Dunlop 6100 lett a befutó.  A hangszer már akkor is piszkosul jól szólt, amikor kész lett, de kellett kb. egy év, hogy igazán beérjen. Azóta voltak többen, akik eredeti Gibson LP-t adtak volna érte. Természetesen nem cseréltem.

Ádám, ha már hangszer, beszélnél a „cuccodról”? Vegyük például, hogy milyen szempontok alapján állítottad össze?

Három gitárom van jelenleg. Egy Peavey Wolfgang Eddie van Halen modell, 2003-as évjáratú. Vérbeli Rock balta, nagyon kényelmes-gyors nyaka van. A hangszedők nagy kimenőjelűek, jó sok közepe van -> hasít, visít! Van egy nagyon kedves Stratóm, amit a Kovács Sanyi (KSP) készített nekem - az elképzeléseim szerint - 2014-ben. Rönkben száradt, csodaszép erezetű bakonyi égerfa teste van, csók-mintázatú jávor nyaka. Egy 70-es években gyártott Kahler vintage tremolo van benne, full réz – nikkel bevonattal. A hangszedőket a Leosounds manufaktúra készítette bele. Ez a kis piroska nem csak hangszer, hanem kabala is nekem. A részem! A Fenix-ről pedig már beszéltünk. Erősítőben egy kis Protone fejet használok, amit Lőrincz Attila barátomnál fedeztem fel – mikor először jártam a műhelyében. 30 watt, full cső, 3 db 12AX7 és 4 db 6V6 cső lakozik benne. Hangzás szempontjából inkább amerikai vonal, de van benne valami szokatlan karakter. Pár potiból és egy mágikus F.B. kapcsolóból áll. Ott állt magányosan a műhelyben, tök más hangja volt, mint a megszokott trend. Éreztem, hogy Ő az Enyém! (Hálás vagyok neked Attila!). 112-es Protone láda került alá, WGS Invader 50 hangszóróval. Effektek terén full analóg kisvasút hívő vagyok. Hosszú ideig multiztam, aztán kedvtelésből áttértem az analóg világra. Újra meg kellett tanulnom gitározni…
Torzítók terén BB Preamp-Shure Riot-SHO booster. Mindez egy pedálban, hála Pedalhealer-nek! Van még egy 80-s években gyártott Tokai overdrive-om. Tubescreamer hang nagyobb gain-nel. Wah terén Budda Budwah van. Ezt egy kicsit mod-oltam! Delay-ben Carl Martin a befutó, még a dán szériából. Modulációsból DOD Chorus és egy Pedalhealer Flanger / Phaser dual pedálom van. Ha van időm, magam is készítek pedálokat, például van egy dekupázsolt Boosterem, amire nagyon büszke vagyok.



Zenekar?

Blue Cafe Band, immár 11 éve. Muzsikus baráti társaság. Erről a későbbiekben nagyon szívesen mesélnék Neked!

Végezetül, de nem utolsó sorban, a terveidről is beszélnél?

Nagyon sok szép, maradandó élményt, elismerést kaptam eddigiekben is a zenéléstől, ezt a jövőben is szeretném elérni, de nincsenek „világot jelentő deszkákra” irányuló törekvéseim. Számomra addig élmény a játék, amíg kikapcsolódást jelent és nem válik kényszerré.

Nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert a továbbiakban!

Köszönöm.

Megjegyzések