2018. július 13., péntek

Vajner László, gitáros


Vajner László, gitáros. Alapvetően a szintetizátorok adta zenei lehetőségek, olyan mozgásteret biztosítottak, a szerzőknek, hogy akik beléptek ebbe a végtelen világba, azoknak olyan zenei egyéniséggel, látásmóddal, fantáziával kellett rendelkezniük, hogy irányítani, használni tudják ezt a tárházat. László zenéjében tökéletes az egyensúly a gitár és a digitalizáció adta „végtelen” között. Gratulálok a zenédhez, és köszönöm, hogy immár másodszor is, elfogadtad a meghívást.

Számomra megtiszteltetés és köszönöm a kedves szavakat. Habár a második felében érzek némi túlzást, abszolút egyetértek a kezdő gondolataid azon részével, hogy akik újonnan lépnek be a szintetizátorok valóban végtelen világába nehéz dolguk van, gitáros fejjel pedig főleg furcsa az elektromos hullámok alakítgatása. Pont a hetekben merült fel ez a téma és minden nagyképűség nélkül, hatalmas örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy az első közelebbi kapcsolatom egy szintetizátorral – pontosabban soft synth-el – kevesebb, mint fél éve volt és most már teljesen otthonosan mozgok a különböző típusok között, legyen az analóg, digitális, FM vagy moduláris és nem jövök zavarba az oszcillátor, ADSR, LFO, VCO, VCA, vagy Filter Cut és Resonance hallatán, valamint Yamaha DX7-et programozok, amitől valljuk be elég sokan ódzkodnak. Ugyan még rengeteg tanulnivaló van, ahogy a „gitárvilág”-ban is, hiszen jó pap is holtig tanul, de már van egészséges alapom a fejlődéshez.



Laci, engem nagyon érdekelne, hogy amikor „dolgozol”, melyik a domináns hangszer? Vagy egyszerűen a hangszerek csak eszközök, hogy az elképzelések papírra kerülhessenek?

Mivel egy főként gitáros közösségnek szóló oldalon vagyunk, így kicsit meg is rónám magam így egyből az elején, mivel úgy érzem, az utóbbi időben kevesebbet kerül kézbe a jó gitár mikor zeneírásra kerül a sor. Mindig felbukkan itt-ott, talán nincs is olyan szám, ahol ne használnám, de sokszor csak layer vagy díszítés szerep jut rá, klasszikus riffek, vagy akkord menetek szerepét átvette az újdonságnak számító szinti – értem itt a legutóbbi Vajner Projektet, ami főként elektromos számokból fog állni.
A Tisztulás esetében azt hiszem sikerült megtalálni az aurea mediocritas-t. Az ABEL-ben pedig – egyelőre – a gitár lóg a nyakamból, a továbbiakban pedig meglátjuk. Egyre több ötletem van, amit a srácokkal is tudnánk kamatoztatni.
Tehát ugyancsak egyet kell veled értenem, a hangszerek csak eszközök, amivel megszólaltatjuk azt, ami bennünk fogalmazódik meg, habár elgondolásom szerint mi is csak egy eszköz, egy közvetítő vagyunk, amin végül a hanghullámok megrezegtethetik mások dobhártyáit – hogy kicsit reflektáljak az öreg Weöres Sanyi gondolataira.

A bőség. A bőség zavara az, ami miatt az a zenei világ, amit Te képviselsz, nekem hihetetlen misztikus. Ahogy pedig ezt használod, ahhoz csak gratulálni tudok! Elmondanád azt a folyamatot, azokat a fő mozzanatokat, ahogy hangot kapnak a zenei elképzeléseid?

Erre a kérdésre sajnos nem fogok tudni kielégítő választ adni. Ennek egyik oka az előbb említett gondolatkezdemény, hiszen nehéz kézzel fogható magyarázatot adni úgy általában a művészetre, különösképp a zenére.
Általánosságban elmondható, hogy igyekszem nyitott szemmel, nyitott füllel és nyitott elmével hozzáállni mindenhez. Ebből következőleg az inspiráció is sokrétű. Példának tudnám hozni a legutóbb íródott dalt, ami egy hétköznap délelőtt hullott hűvös záporból és az erre a hangulatra készített DX7-es hangzásból nőtte ki magát.
A folyamatot tekintve egy fontos mozzanatot emelnék még ki. Ha megjön az a bizonyos ihlet, akkor igyekszem minél tovább meglovagolni mielőtt újra szélnek eresztem. Nem mondom, hogy nem fordul elő, hogy már várnak az autóban, mikor én már felöltözve „na csak még ezt felveszem sketchnek” vagy „mi lenne, ha itt még alátennék egy kis subot” problematikákkal küzdök.
Biztos ismeri mindenki az érzést, amikor van idő és kedv is, de akárhogy próbálkozik csak B side ötleteket sikerül kiizzadni, viszont máskor csak úgy magától íródnak a dalok, ömlenek a tintás sorok a papírra és kopik az ecset a vásznon. Bár véleményem szerint fejleszthető és tanulható, hogy a nehézkes indulásból is teljen az üres lap kellő kitartással.

Talán ezzel kellett volna kezdenem, de mi inspirált Téged, hogy erre az útra fordulj?

Ha a gyökerekre helyezzük a hangsúlyt, akkor elég összetett a kép. Mindenképpen hozzájárult az induláshoz édesanyám által protezsált zeneiskola, a gitározáshoz pedig a Metallica ’91-es moszkvai koncertvideója. Művészetszeretetemre bizonyosan hatással volt édesapám, ugyanis neki a szobrászkodás és a rajz az, ami nekem a zene és az irodalom.
Az út jelenlegi szakaszát leginkább az ébredéshez és a méregtelenítéshez tudnám hasonlítani. Mindannyinknak megvan a maga keresztje viszont azok, akik könnyíteni akarnak a súlyon és megkeresni a miérteket már kevesebben, ha szabad pár közhellyel élnem. Mielőtt az újnak táptalajt tudnánk biztosítani méregteleníteni kell, letenni a súlyból az út mellett. Sajnos sokan megfeledkeznek erről, átsiklanak felette.
Illették már a képi és hangzóanyagot – főleg a Monoton miatt – a sokkoló jelzővel, habár nem ez a célom és nem ilyen szándékkal íródott egy hang sem és nem emiatt készült egyetlen filmkocka sem, viszont mindenképpen szeretnék megnyitni másokat. Sokkoló mivolta valószínűleg inkább mélységéből fakad, hiszen nekem bátyám elvesztése és a múltból fakadó súlyok alól hoz enyhülést és ezeknek lenyomata. Ámbár szó sincs jajveszékelésről, vagy panaszkodásról, inkább a tapasztalataimról akarok mesélni és ezáltal segíteni másoknak, tehát törekvés egy pozitív végkifejletre.
Hogy merre kanyarog tovább az út pedig meglátjuk, rengeteg terv, tennivaló és fejlődési lehetőség van a fejemben. Próbálom félig tudatosan irányítani és félig az általad is említett miszticizmusra bízni.

Hát a hangszerpark, amit használsz, elképesztő! Ebben is, mint mindenben a világban, túlkínálat van. Milyen szempontok alapján válogattad össze a felszerelésed? Kikerülhetjük, de azért ez anyagi szempontból sem lehet semmi!

Sajnos ilyen ez a popszakma, szokták mondani. Gitár cuccok terén is tudjuk, hogy egy lottó ötöst is el lehetne költeni, most pedig itt a Moog Voyagerek, Juno 106-ok és Nordok világa, amire ez szintén halmozottan igaz. Abszolút nem hiszek abban, hogy a fantasztikus sound vagy egy jó szám, előadás alapfeltétele a high end motyó. Sőt! Sokszor az ellenkezője az igaz. Máté Péter az egyik legnagyobb hazai zenész véleményem szerint és mégse Mesa Boogie-ról szólt USA LP Custom-el. Rengeteg meló és lemondás árán szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen gépparkkal tudok dolgozni jelenleg, de emlékszem még mikor 5000 Ft-ot kellett összespórolnom egy Behringer EQ 700-ra, vagy arra milyen állatul szólt a Master of Puppets a 25 wattos Johnson kombón Samick gitárral. Ez így van jól és ettől még szebb az egész, még inkább tudok örülni, ha sikerül újítanom valamit.
Mondhatni egész konkrétan összeállt a setup, természetesen most is megvan mit szeretnék fejleszteni. Próbálok minél több VST-t hardware-re cserélni, megoldani élőben is a sztereó képet, ABEL-ben meg a hangerőből sosem elég, főleg a 6505-el nem. Az pedig, ha valaki arra a kérdésre, hogy „Biztosan kell-e még egy gitár?” nemmel felel, tudjuk, hogy csak átmeneti zavar léphetett fel, gyorsan térítsük magához egy Snickerssel.
A legutóbbi írás óta is egész sok minden változott. Kicsit egyszerűsíteni akartam és bár sajnálom, de eladtam pár delayt. A legújabb lakó a stúdióban egy Strymon Timeline és egy Yamaha DX7-es, meglátjuk csak átmenetileg vagy véglegesen érkeztek-e.



Laci, meg sem próbálom meghatározni a műfajt, és szerintem ettől szabad hihetetlen módon ma zenéd! Talán egy kicsit emiatt is, de azért erre a zenére oda kell figyelni, rá kell hangolódni. Ez sajnos a mai világban csak nyomokban van meg. Szóval fogadóképes erre a közönség?

A műfaji meghatározásban én sem tudok neked segíteni, de ez a jövőben csak bonyolódni fog, ezt már látom előre. Amphibius vagyok, „kellemesen” érzem magam Neurosist hallgatva egy sötét, gyárépületből alakított koncerthelyen – Neurosis és kellemes egy mondatban… –, de egy komoly zenei előadáson. Zenei téren előszeretettel fogyasztok mindent, legyen az Liszt, Grover Washington, Clapton, „gépzene”, Cannibal Corpse vagy Amenra, szóval színes a paletta.
A Tisztulás semmiképpen sem egy délutáni nassolós könnyed zene, teljesen egyetértek, de nem is ez a célja. Szükség van egy bizonyos fokú puhításra és az utóbbi időben figyelek is rá, hogy kicsit szélesebb körben is fogyasztható legyen a zeném amellett, hogy minél inkább próbálok önazonos maradni.
Hogy van-e rá közönség, azt meglátjuk. Kaptam nagyon kellemes és meglepő visszajelzéseket a legkülönfélébb helyekről és emberektől. Úgy gondolom élőben fognak igazán működni a számok, szóval koncertek után többet tudok mondani majd.
Egy valamit biztosan kerülni akarok, az üres és céltalan művészkedéstől kicsit száraz a szám, másrészt a kontraszt mellett a szimbolika az egyik vesszőparipám, szóval igyekszek üzenni, kizökkenteni és tartalommal megtölteni, amit csak lehet, még ha olykor keserédes is ez.

Gondolkodsz zenekarban is?

Erről még ugyan nem beszélgettünk, de régebb óta nyomom zenekarban, mint szólóban. Sőt elég kevés időt töltöttem el úgy, hogy nem voltam valamiféle bandában. Az első komolyabb próbálkozásnak a Diamond Inside-ot mondanám, eljutottunk egy lemezig és pár koncertig, majd ebből sarjadzott a jelenlegi ABEL. Az utóbbi időben azon dolgozunk, hogy berúgjuk kicsit a zenekart, új dobossal és szintissel gyakoroljuk a számokat, a napokban jött ki az első szám a „Szomjazó” lemezről, természetesen új dalokon is dolgozunk párhuzamosan és nem sokára koncertet is tervezünk. Nem utolsó sorban sikerült összehozni egy egész pofás próbatermet nem olyan régen, szóval haladunk szépen, ahogy időnk és energiánk engedi.

Végezetül, tervek!

Alapjáraton folyton jár az agyam, rengeteg jegyzetem van, jelenleg is dolgozok pár elektromos számon, ezekhez klippen vagy egyszerűbb vizualizáción, de már a következő 5-6 lépésen gondolkozok és vannak tervben nagyobb volumenű dolgok is.
A legközelebbi mindenképpen a Tisztulás lemez megírása, ettől még kb. másfél számnyira állok, majd szerzői kiadásban meg szeretném jelentetni. Ezután, ha kellően összegyakoroltam és a vetítéssel is elkészültem le akarok szervezni pár koncertet határon belül és, ha megoldható határon túlra is eljutni, természetesen mindezt pár itthoni bandával, vagy előadóval karöltve. Másrészt, ami talán fontosabb is, a korábban említettektől motiválva szeretném adomány formájában támogatni egy itthoni rákos gyermekeken segítő szervezetet a koncertekből befolyt összegekből. Ezzel kapcsolatban terveim szerint a közeljövőben tudok majd több konkrétummal szolgálni.
Ezenkívül próbálom bővíteni és útjára indítani az elektromos zenében tett kalandozásaimból született számokat, ehhez borítón dolgozok és nagy vágyam lenne már egy „normális” klipp elkészítése is, nagyobb költségvetésből – vagyis egyáltalán költségvetésből, hisz eddig minden budget, teljesen home made készült. A Csak csendesen-t a próbateremben forgattam le egyedül, a fókuszt pedig a helyemre ültetett dobozzal állítottam be, szóval jó lenne előrébb lépni ezen a téren is.
Továbbá hatalmas örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy meghívtak a tengeren túlra zenélni, ami valljuk be egy hatalmas bakancs listás dolog. Kaliforniában, pontosabban Santa Cruzban tartják immáron a 16. International Looping Festival-t, ahol elsőként képviselhetem Magyarországot. Gyakran meg kell magam csípni, hogy rájöjjek nem álmodom csak mindezt.
A következő évben pedig – tehát 2019 nyarára – szeretném itt, Debrecenben egy fedél alá összehozni az ország és a térség loopereseit egy hasonló fesztivál vagy dzsembori keretében. Meglátjuk mi kerekedik ki belőle.
Viszont ezek még csak tervek, habár elég konkrétan megvan az elképzelés még rengeteg munkát és kitartást kell mögé tenni, reméljük a legjobbakat.
Köszönöm neked a lehetőséget, a megkeresést és alapjában véve, a magyarországi gitáros közösségért tett fáradozásaidat, remélem nem utoljára beszélgettünk.

Én köszönöm a lehetőséget, és nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz!

Szóló dolgaim:
facebook: https://www.facebook.com/laszlovajner/
instagram: https://www.instagram.com/laszlovajner/
számok:
https://www.youtube.com/watch?v=cf4eM6GT4lo
https://www.youtube.com/watch?v=sESQ-agG0ec

ABEL:
facebook: https://www.facebook.com/abelzenekar/
számok:
https://www.youtube.com/watch?v=0H_zP8NWI-g&t=123s
https://www.youtube.com/watch?v=3UOpVO95mTk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése