Kiss G. László, basszusgitáros, énekes, Mr. G Bluesband


Kiss G. László, basszusgitáros, énekes, Mr. G Bluesband. Ami rögtön szembejött, hogy, mintha nem kötnék őt vagy a zenekarát azok a zenei „korlátok”, műfaji szabályszerűségek, melyek gyakran – ez nem törvényszerűen negatív – behatárolják, meghatározzák egy zenekar működését, zenei világait. Hát remélem érthetőek a gondolataim, és pont ezért, nem is tudom, vagy kell, belőnöm Kiss G. László játékát sehova sem, mert nagyon szabadon játszik és valahol ez zenéjének egyik legféltettebb titka. Ő ismeri ezt!
Kiss G. Lászlót köszöntöm az oldalon, és nem tudom mással kezdeni a beszélgetést, mint hogy szerinted mennyire pontos az, amit a bevezetőben írtam?

Egyetértek, jól látod. Ha lehet, szeretek szabadon játszani, ezalatt azt értem, hogy ha az adott műfaj megengedi, akkor kicsit elszakadni az alap groove-októl, színesíteni a ritmusszekció megszólalását. Alapjában véve jazzbasszusgitáros vagyok, ez a gondolkodás határozza meg a játékomat. Sok szólista szereti, ha a játéka alatt változatos a kíséret, mert ha szólót játszol mindig a groove alapján, jönnek az ötleteid. Ha más a groove, mások az ötletek. Persze nem minden műfaj engedi ezt. Ha rockot játszom, akkor kicsit más a helyzet, ott sokkal több a konkrét megírt dolog és ez jó is így. A blues vagy a jazz megint más itt szívesen élek az improvizáció lehetőségével, ha lehet. Ettől függetlenül a konkrét és kötelező dolgokat úgy kell játszani, ahogy vannak.

Beszélnél magadról röviden? Ki is valójában Kiss G. László!

Sokat gyakorol, nem azért mert kell, hanem mert szeret gyakorolni. Néha elégedetlen a saját játékával emiatt aztán megint gyakorol, hogy fejlődjön. A saját határait feszegeti és sűrűn meg is találja őket. A játékát még mindig Jaco Pastorius, Gary Willis, Richard Bona, F. Rocco Prestia, John Pattitucci inspirálja, de műfaji szempontból mindenevő, progresszív metált pont olyan szívesen hallgat, mint jazzt vagy klasszikus zenét. Mindegy, nem a műfaj számít. Ami jó, az jó.

Pályád során, melyek voltak azok a fordulópontok, melyek meghatározták a jelen zenéid, stílusod?

Zenészcsaládban nőttem fel. Szüleim, nagybátyám karnagyok, énektanárok voltak, sokat köszönhetek a klasszikus zenének. Már gyerekként is úgy vett körül minket a zene, mint a levegő, egy természetes közeg, amiben élsz, lélegzel. Az én generációmban is sok a zenész a családban, a húgom (Kiss Noémi) például énekesként végigturnézta Európát éveken keresztül, most meg Kanadában él. Néha hazajön, ilyenkor fellépünk együtt. Tehát nekem a klasszikus zene az első inspiráció, aztán jött a rock végül a jazz és rokonai. A meghatározó formációim közt nehéz visszatekinteni… az biztos, hogy 19 évesen Mohai Tamással és Győzővel játszottam egy jazz-rock trióban. Jó sok koncertünk volt, sokat fejlődtem akkor. Közben Vörös Tamástól tanultam basszusgitározni, akinek szintén sokat köszönhetek. Ő volt az első mester, abszolút hiteles a jazzben. Ha fiatal vagy, döntő, hogy kitől kapod az instrukciókat, ha az a fazon hiteles, akkor nagy lehetőséged nyílik a fejlődésre. Ha meg hiteltelen, akkor képes elcseszni az egészet. Szerencsém volt. A Mohai-trió után jött egy régi kultikus fehérvári blues-rock banda, az Rh pozitív. Jó sok buli volt velük is, pl. Tabánban, illetve akkoriban indult a paksi bluesfesztivál, ott is játszottunk egyszer-kétszer. Ezzel egyidőben vagy valamivel előbb Zányi Tamás barátommal is játszottam bluest Fehérváron. Ő egy nagyon feelinges bluesgitáros, azóta nagyon elismert hangmérnök lett… Ekkor már tanítottam basszusgitárt és klasszikus gitárt itt-ott zeneiskolákban. A tanítás miatt legalizálni kellett a dolgokat, így elvégeztem a Lauschmann jazzkonzervatóriumot aztán a fehérvári jazzfőiskolát. Itt találkoztam Dobai Pistivel, óriási gitáros barátom, invenciózus tehetséges fickó, rengeteg jazz és hasonló koncert van mögöttünk. A fehérvári tanszakon nagy szerencsémre Mits Gergely és Kolta Gergő voltak a basszusgitártanárok, kiváló mesterei ennek a hangszernek. Itt sikerült részt venni egy Gary Willis mesterkurzuson, ami felért egy intergalaktikus vérátömlesztéssel. A fehérvári kapcsolatok révén játszottam együtt Muck Ferenccel (sax), Hámori Janóval (trombita), Mohai Győzővel (dob), Somogyi Soma Józseffel (bluesgitáros, máig meghatározó manus számomra ebben a stílusban), Kelemen Angelikával, Vízer Dániellel (jazzének),  Horváth Janóval (zongora), Nyirő Áronnal (dob),..és hogy a végén a leglényegesebbet ki ne hagyjam, ebben a környezetben alakult meg a Miegymás nevű crossover kvartet (Szabó Gabriella-zongora, Feuerstein Réka-ének, Nyirő Áron-dob és én-bass) velük jó sok jazzfeszten és klubkoncerten játszottunk külföldön is, Bécsben például, no meg ha jól emlékszem a bukaresti nemzetközi jazzfesztiválon a Ron Carter trió előtt. Azt hiszem, sok szempontból ez volt a legérdekesebb formációm eddig. Néhány lemezen is ott vagyok, az Rh pozitívval régebben talán három lemez jelent meg. 2011-ben és 2014-ben készítettem két szerzői jazzlemezt, 2011-ben a Honnanhová című lemezen Muck Ferenc szaxofonjátéka is hallható. A Miegymással pedig 2009-ben és 2011-ben jelentek meg anyagok a Narrator Records gondozásában. Láthatod ebből a felsorolásból, hogy jócskán túl vagyok már a huszadik életévemen... a kisebbik fiam pedig jazzbasszusgitár szakos a Kodolányi Főiskolán és Kolta Gergőtől tanul. Ez jó dolog. Olyan, mint a Star Wars. Mindig van egy következő rész.



Laci, miért a basszusgitár? Egyértelmű volt, hogy a basszusgitárt találod meg?

A basszusgitárhang egy mágikus dolog. Varázslás, ha jól csinálod, Tiszteletet parancsol és érdemel. Mindig a basszushangot figyeltem a rocknótákban srác koromban. Egyszer régen Fehérvár főutcáján sétálva megláttam egy négyhúrost egy hangszerbolt kirakatában. Megtalált engem a hangszer. Valahogy összeszedtem a pénzt, megvettem és fogalmam se volt, hogy most mit kezdjek ezzel. Aztán jöttek a dolgok, kialakult az egész. Később a tanáromtól, Vörös Tamástól vettem egy japán gyártmányú fretlesst. A fretless játék, Pastorius hangzása és inspirációja lassan kialakította a saját soundomat, amire alapvetően ma is a passzív oldschool-os érzet jellemző. Annak ellenére, hogy a bass mint hangszer, hangzásban és zenei funkcióban rendkívül sokat változott az elmúlt másfél évtized alatt.
A jó énekesek általában basszusgitároznak...hm...? Nos, ezen elmés megállapítás után, én tényleg azt látom, hogy remek szinkron van az ének és a zenekarod között. Ez belűről jön, vagy kell hozzá „tudatos” munka is? 
Persze, hogy kell, hiszen a zenélés egy tudatos dolog. Mondhatod azt, hogy Hendrix, B.B.King vagy akár Charlie Parker ösztönös zenészek voltak, ez igaz, de az ösztönösségük mögött komoly tudatosság van. Én egyébként egy olyan basszusgitáros vagyok, aki énekel, nem pedig olyan énekes, aki basszusgitározik. Nálam a bass, a groove volt előbb és aztán jött az éneklés. A Mr. G BluesBanddel a zenekari próba úgy történik, hogy először a groove-okat rakjuk rendbe, ha az már jól működik, akkor jöhet az ének. Ezért a banda jó time-al játszik. A blueshoz pedig tényleg lehet, hogy jó a hangom. Ha tényleg így látod, annak örülök, köszönöm.

Gyakran fordítom a témát a hangszerek irányába. Sok olvasónak az egyik legnagyobb segítség, ha nagyon jó zenészektől kapnak információt „cucc” ügyben. Akkor jöjjenek a „vasak”!

Sok basszusgitárom volt, Fender Precision, Fender Jazz Bass, ebből három is, az utolsó még megvan, Yamaha RB, BB, Ibanez Soundgear… nem volt velük baj, de mostanában már az egyedibb hangot keresem. Jó néhány évvel ezelőtt készíttettem egy öthúros fretlesst Kovács Sándor hangszerkészítővel. Átmenő nyak, ében fogólap és átmenő húrozás Kent Armstrong hangszedőkkel. A másik KSP-m két éve készült el. Ez is átmenő nyakas de jazzbass forma, ebben Sublime pickupok vannak. A hangszer nagyon jó rezonáns tulajdonságainak és a magyar Sublime hangszedőknek (Kurtács Andrásnak óriási tisztelet!) köszönhetően embertelenül jól szól. Van még egy Godin Shifter Classic-om is, ez egy kanadai jazzbass, natúrnyakas, nagyon príma hangszer. Viszonylag kevés van még belőle az országban. A jazzkoncertekre SWR fejet használok, a rockbulikra Warwickot.

Végezetül, de messze nem utolsó sorban a tervek!

Sok session jellegű bandában játszom, de csak két állandó formációm van. Az egyik az általad említett Mr. G BluesBand, Dobai Pista színes és modern gitárjátékával. Ebben a csapatban Szentesi Csaba a keyboard-zongorista, igazi csapatépítő ember, akinek sokat köszönhet a zenekar. A Mr. G-ben Varga Sándor dobol, bírom a játékát jó nála a time, és ezzel együtt van valami classic-oldschool érzete a dobolásának. Néha alkalomadtán egy-két koncerten Behán Eszter is énekel a Mr. G-ben, fantasztikus, invenciózus blueséneklést művel, nagyon örülök, ha velünk tart a koncertjeinken. Ha minden jól megy, akkor tavasszal kész lesz a Mr. G BluesBand lemez. Jól halad. A másik állandó formációm a G-base. Trió. Jazz, és fúzió alapvetően. Dorogi Ákos zongorajátékával és Mohai Szabolcs dobolásával. Új csapat, most stúdiózunk, 2017 nyarán játszottunk először a Velencei-tavi Ütős Fesztiválon, azóta volt néhány koncert, nagyon inspiráló trió ez. Alakul az első saját anyag, nagyjából négy szám erejéig kész van. És ez most a jelen. Lépések történnek előre. Steps Ahead. Köszönöm a lehetőséget, Udy, a felkérést az interjúra, nagyon sok sikert és minden jót kívánok neked és az olvasóknak! 

Laci én köszönöm, és nagyon sok sikert az elkövetkezőkben!

Megjegyzések

Vincze László basszusgitáros, Front zenekar

Hendrix project